Az érdekegyeztetéshez szükséges adatok biztosítására kialakított egyéni bér- és kereset felvétel 2008-ban is az előző években bevezetett adatgyűjtési módszerrel került lebonyolításra. A vállalkozói és a költségvetési szférában gyakorlatilag azonos volt az adatfelvétel tartalma és vonatkoztatási időszaka (május hó), a kereset összetevők fogalmaiban használatos eltérések miatt azonban célszerű volt külön adatlapot és kitöltési útmutatót készíteni a két kör számára.
I. AZ ADATFELVÉTEL FŐBB JELLEMZŐI
A költségvetési intézményekben foglalkoztatottak adatfelvétele a helyi költségvetésről teljes körű volt, mind az intézmények, mind az ott dolgozó teljes munkaidős munkavállalók tekintetében.
Az adatfelvételt a TÁH-okon keresztül bonyolítottuk le, illetve a számfejtési körükből kivált intézményektől, valamint a központi költségvetési szervezetek központi bérszámfejtési körén kívüli intézményektől közvetlenül kértük az adatszolgáltatást, reprezentatív módon, mintegy 9 %-os minta kiválasztásával.
Az adatfelvétel kiterjedt a fegyveres erők és testületek tagjaira is, de összehasonlító index nem számolható erre a körre, így a feldolgozásokba ezeket a rekordokat a költségvetés más területein található, de megfeleltetésre nem került foglalkoztatottaival összevontan külön soron tüntettük fel a táblázatokban.
A vállalkozói szférában, valamint a non-profit szervezeteknél ez évben is az 5 főnél többet foglalkoztató vállalkozásoknál került sor reprezentatív adatfelvételre.
Az 50 főnél többet foglalkoztató vállalkozásoknál a kiválasztás előírásainak figyelembe vételével a mintába a fizikai dolgozók kb. 6 %-a, a szellemi foglalkozásúak mintegy 9 %-a került be.
Az 5-50 fő közöttieknél a szervezetek közül választottunk 20 %-os mintát, az így bekerült vállalkozásoknak viszont minden teljes munkaidős dolgozójukról kellett adatot szolgáltatniuk.
A vállalkozói szférában és a költségvetés azon részében, ahol reprezentatív mintavétellel teljesítették az adatszolgáltatást - a mintavételi arányok alkalmazásával, statisztikai módszerekkel - teljeskörűsítve lettek az adatok, ami a minta alapján a reprezentált teljes sokaságra való következtetést jelenti. Ez a következtetés - statisztikai szakkifejezéssel a teljeskörűsítés - az egyénekhez rendelt súlyokkal (a mintavételi arány reciprokával) való felszorzás útján történik.
Ha valakihez például 5 %-os mintavételi arány alapján 1/0,05=20 szorzó tartozik, ez azt jelenti, hogy ez az ember a teljes sokaságból 20 főt képvisel, hasonlóképpen 8,25 %-os minta 12-es súlyt eredményez.
A súlyszámok meghatározása gyakorlatilag úgy történik, hogy a szervezetnél dolgozó összes teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók számát elosztjuk a mintába bekerültek számával. Ez azt jelenti, hogy a közlési táblákban található adatok statisztikai számítások eredményei, amelyek a teljes reprezentált (rész)sokaságokra így kapott értékeket mutatják be, vagyis a minta alapján az egész reprezentált sokaságra és különböző bontásaira vonatkozó becsléseknek tekinthetők.
A becslések pontossága, megbízhatósága annál jobb, minél nagyobb részsokaságra készülnek és annál kevésbé jó, minél kisebbre. Ennek következménye, hogy a reprezentatív adatfelvételből készülő feldolgozások esetében - a különböző bontásokat tekintve - célszerű önmérsékletet tanúsítani, illetve, ha az egyes becslések megbízhatósága meghatározott szint alá süllyed, a szóban forgó adatokat célszerű külön jelzéssel ellátni, vagy - mint nem értékelhetőket - nem is célszerű közölni (lásd még a becsült adatok pontosságáról szóló részben).
II. A TÁBLÁZATOKBAN TALÁLHATÓ FOGALMAK MAGYARÁZATA, AZ EGYES ADATOK (BECSLÉSEK) SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREI
1./ Létszám:
Közölt létszám: a táblázat adott sorába bekerült minta-elemek létszámsúlyainak összege, vagyis a sor átlagos létszámsúlya szorozva az adott sor mintalét-számával. ( A közölt létszám nem azonos az adott aggregátumban ténylegesen foglalkoztatottak létszámával, hanem azt fejezi ki, hogy a bér- és kereseti adatok mekkora létszámra vonatkoztathatók.)
2./ Személyi alapbér:
o Vállalkozásoknál, a közigazgatásban a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozóknál és a nem profitorientált szervezeteknél: a munkavállalónak a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbére hónapra meghatározva.
Órabér esetén a havi alapbér megállapítása az évben átlagosnak tekinthető 173,8 havi fizetett óraszám figyelembe vételével történik.
o Közalkalmazottaknál: az illetmény (ami magába foglalja a szakmai szorzó miatti, valamint a további szakképesítésért járó illetményrészt, valamint a munkáltató döntése alapján biztosított illetményrészt és a pedagógusoknál a kötelező óraszám emelése miatt végrehajtott illetményemelést)
o Köztisztviselőknél: az alapilletmény, az illetménykiegészítés és a vezetői pótlék együttes összege.
o Bírák és ügyészeknél: az alapilletmény, a beosztási-, valamint a vezetői pótlék együttes összege.
o A hivatásos állományúaknál (akiknek az adatai csak összevontan, az összehasonlító indexek számítása során figyelembe nem vettként szerepelnek) a beosztási illetmény, az illetménykiegészítés, a rendfokozati illetmény (pótlék) és a vezetői pótlék együttes összege.
Az egyes soroknál az oda tartozó minta-elemek megfelelő adatainak az egyénenkénti létszámsúlyokkal számított súlyozott számtani átlaga jelenik meg.
A megfigyelt hónapban számfejtett összes bruttó kereset, melyhez hozzáadjuk az előző évi nem havi rendszerességű prémiumok, jutalmak, 13. havi fizetés 1/12-ed részét. Az egyes soroknál itt is a fentiek szerint számított súlyozott számtani átlag jelenik meg.
A szórás és az átlag aránya százalékban kifejezve.
Szórás = az egyes ismérv értékek és a számtani átlag közötti különbségek négyzetes átlaga (létszámsúlyokkal számítva).
· a nemzetgazdaság átlagához viszonyított nagyság %-ban, a nemzetgazdasági szintű feldolgozásokban,
· a vállalkozások átlagához viszonyított nagyság %-ban, a vállalkozói szféráról készült feldolgozásokban,
· a költségvetés átlagához viszonyított nagyság %-ban, a költségvetési szféráról készült feldolgozásokban,
· a meghatározott aggregátum átlagához viszonyított nagyság %-ban, azokban a feldolgozásokban, ahol kifejezetten a kiválasztott körön belüli - egy ágazatba tartozók,
Az adott metszetben (pl. ágazat, foglalkozás, nem, korcsoport) fizetett tényleges átlagos bérek, illetve keresetek, és a versenyszféra besorolási kategóriánkénti országos átlagaival számított bérek, ill. keresetek hányadosa, ahol természetesen mindkét átlag a kategóriánkénti létszámokkal súlyozva kerül meghatározásra. Ez a hányados adja az összehasonlító bér- ill. kereset indexet, százalékban kifejezve.
Ezek az indexek azt fejezik ki, hogy az adott metszetbe tartozóknak - a létszámsúlyaikkal számított - tényleges átlagos besorolási bére (illetménye), illetve teljes keresete %-ban kifejezve mekkora ahhoz a bér- és keresetátlaghoz képest, amelyet úgy kapunk, hogy ugyanezen létszámsúlyokkal a bér-kategóriánkénti (versenyszférára - tehát a vállalkozói körre - vonatkozó) országos átlagokkal számítjuk ki a megfelelő adat átlagát.
Másképpen fogalmazva azt fejezik ki ezek az indexek, hogy átlagosan mennyit kapnak az adott metszetbe tartozó emberek ténylegesen ahhoz képest, amekkorára az átlagaik akkor adódnának, ha minden egyes ember pontosan annak a bérkategóriának a versenyszférabeli országos átlagát kapná, amelybe o beletartozik (illetve, amelynek az o besorolása megfeleltethető). Ha az index a 100 %-ot meghaladja, akkor ez az adott metszetre előnyt, 100 % alatti érték pedig elmaradást jelez.
felírat található minden olyan adatsorban, ahol az adatszolgáltatók száma háromnál kevesebb. (170/1993.(XII.3.) Kormányrendelet 19. §.)
Ismeretes, hogy a táblázatainkban szereplő adatok (a helyi költségvetés kivételével) nem teljes körű felvételből származnak, hanem az adatszolgáltatáshoz előírtak szerint kiválasztott reprezentatív mintán alapulnak. Ily módon ki vannak téve a mintavétel miatti véletlenszerű eltéréseknek. Az így kapott becslések tehát kisebb-nagyobb mértékben eltérhetnek azoktól az adatoktól, amelyeket egy teljes körű felvétel esetén nyerhettünk volna. Ez a különbség, amelyet "mintavételi hibának" nevezünk, nem tévesztendő össze az adatok pontatlanságával, ami származhat akár a szolgáltatott adatok nem tökéletes voltából, akár az adatfeldolgozás hibáiból. Ez utóbbi pontatlanságot nevezzük "nem mintavételi hibának", ami bármely statisztikánál előfordulhat, akár teljes körű, akár mintavételes az adatgyűjtés. Ez utóbbi hibalehetőséget sokoldalú ellenőrzéssel és a szükségszerű javításokkal igyekeztünk minimálisra csökkenteni.
A mintavételi hiba nagyságát az un. "standard hiba" mértékével, ill. ennek az átlag %-ában kifejezett relatív nagyságával lehet jellemezni. Táblázatainkban minden átlagot és szórást jelzés nélkül kimutattunk, ahol a standard hiba nem haladta meg a minta átlagának 10 %-át. Közöljük azokat az adatokat is, ahol a relatív standard hiba 10 és 20 % közé esett, de ezeket a sorokat csillag (*) jelzéssel láttuk el. 20 % felett "nem értékelhető" megjegyzést tettünk, és az adatokat nem nyomtattuk ki. (Megjegyezzük, hogy az adatok túlnyomó többségénél a relatív standard hiba 8 % alatt van.)
A standard hiba mértéke az alábbi tényezőktől függ
:
Ezen tényezőkkel a standard hiba (SH) a következő képlet segítségével számítható ki:
a relatív standard hiba (RSH) pedig (a standard hiba az átlag %-ában a következő képlettel határozható meg:
ahol "m" a minta átlagát jelenti.
Ha a teljes sokaság nagyságát (N) és a minta relatív szórását (s/m) rögzítjük, akkor független változóként az n/N hányadost alkalmazhatjuk.
Ha a minta-arány n/N = x, akkor n = x*N és a relatív standard hibát a következők szerint határozhatjuk meg:
A standard hiba, illetve a relatív standard hiba azt fejezi ki, hogy a minta átlagától a valóságos átlag 68,3 %-os valószínűséggel ekkora "távolságon" belül van.
Annak valószínűsége, hogy a "valóságos" átlag és a mintából kapott becslés közötti különbség belül van a standard hiba (illetve a relatív standard hiba) kétszeresével számított távolságon, már 95,5 %. Háromszoros standard hibán belül van ez a távolság 99,7 %-os valószínűséggel.